Töröltem a regisztrációmat, apukámnak viszont már kettő is van.

Az imént töröltem a regisztrációmat, most kicsit szorongok, nagyon szórakoztató. Legközelebb levágom az egyik lábam.

Apa ma azt mondta, hogy a legfontosabb, hogy alaposan megtanuljunk egyedül lenni.

Persze. Egyedül így kacaghatunk az információhiány arcába. Így emelkedhetünk fölé. Ha csínyán bánunk az emberi kapcsolatokkal. Nagyszerű dolog ez.

Boldog vagyok.

Múltkor éjszaka egy udvarolni vágyó férfi kísért haza. Mondtam neki, hogy véleményem szerint nem mi vagyunk ketten a megfelelő személyek intim érzelmi-testi viszony kialakításához. Olyan volt a két szeme ahogy belenéztem, minthacsak az élet csuklóin tátongó hosszanti irányú vágott sebekbe pillantanék. Azt mondta, most megint úgy érzi, hogy ott van, hogy nincs sehol. És, hogy magányos az éjszaka. Valóban, egy felhő úszott át a Király utca felett, és feltekintve láttam, egyedül van. Én borzasztóan nem voltam magányos, különösebb sajnálat sem töltött el a szegény felhő és a szegény férfi láttán. Csak azt gondoltam: ,,Majd megértitek ti is. Hogy most jó." Mintha csak egy csupa értelmetlenségért, pl. orrpirszingért síró serdülőt figyeltem volna. Azt se szokás sajnálni. 

Örülök, hogy ilyen fiatalon megértettem mi az élet értelmére, mégha az apukám is volt az, aki elmondta. Telefonon.

Azért születtem, hogy:

1. DVD-ket cserélgessek A-val.

2. a Blue sexy night című számot hallgassam.

3. anyukám nevessen a vicceimen.

4. éjszaka a körfolyosón állva nézzem az eget, és hallgassam, hogy valaki az elsőn már megint túl hangosan néz pornófilmet. Egy nevet hallok néha, de nem értem.

5. fogyókúrázzak, ill. fogyókúráról beszélgessek a barátaimmal és munkatársaimmal.

Kb. ennyi jut most eszembe.